A sziget legszebb turistaútja – Massanella csúcs

A csúcs a sziget nagy hegyláncában, a Serra de Tramuntana-ban található. Miután elhagytuk Caimari települését, már be is értünk a hegységbe, ahol a szűk szerpentines kanyarok vezetik tovább az utunkat. Mi, autóval a Restaurant Coll de Sa Bataia étteremig mentünk, ahol a 100 méterrel visszább lévő erdei úton indultunk el a csúcs felé. itt, az erdei leágazásnál néhány autó is elfér. A Massanella csúcsot több helyről is meglehet közelíteni, de mi innen találtuk a legoptimálisabbnak.

Pár száz métert megtéve egy kezdetleges útbaigazító tábla nyugtat meg minket arról, hogy jó irányba haladunk.

Innen az út elvisz minket, a hivatalos bejáratig, ahol a 6 eurós belépőjegy megvétele után tudunk bejutni. A túra első szakasza kellemes kis erdei séta, amit az itt folyó patak színesít be.

Innen már biztos utunk vezet a csúcs felé. Gondoltuk mi! De, a turistaút olyan szegényesen van jelölve, hogy párszor rossz irányban is fordultunk. A Helyes utat sokszor a kőrakások jelzik, amiket a turisták rakosgattak az út mellé. Sajnos értelmes jelölés kevés van, azokat pedig nagyon figyelni kell. Mi magyarok nem ehhez vagyunk szokva.

Elérkezünk egy kőtömbhöz, ami jobbra, fel a hegyre irányít minket. Innen már meredeken mászunk felfelé a sziklás talajon, ahol az aljnövényzet már teljesen eltűnik.

Ahogy feljebb érünk a fák is ritkulni kezdenek, viszont a kilátásunk egyre csak tágasabb.

Már látni a körülöttünk lévő sziklás hegyeket is, amik fölé emelkedünk szép lassan.

A meglehetősen jó panorámánk többször is megállásra késztett minket.

Még mindig felfelé emelkedünk, és egyre kevesebb fát látunk magunk körül. Megint találkozunk egy elágazással, ami megint csak felfelé irányít minket.

Egyre nehezebb, kiépítetlenebb az út, ami ettől egyre kalandosabb is, de pont ez adja meg az érintetlenségét, amit az itt legelésző hegyi kecskék is igazolnak.

Vigyorogva élvezzük a turistaút adta izgalmakat és mászunk felfelé, már igen meredeken a csúcs irányába.

Elérünk egy olyan magasságot, ahol már a fák szinte teljesen eltűnnek, már csak kisebb cserjékkel találkozunk.

Már úgy látjuk, hogy közel a csúcs, de mikor felérünk, akkor vesszük észre, hogy még csak egy hegyi peremre másztunk fel, a csúcs pedig még a messzeségbe van.

Minden esetre innen már aztán tiszta, és pazar panorámák van a sziget déli felére.

Ez a peremterület, ha úgy tetszik fennsík, viszonylag hosszan elnyúlik, ahol nincsenek nagy szintemelkedések.

Egészen addig, míg el nem érünk a csúcs lábáig, ami már elég emberléptékű távolságba van. Két csúcsot látunk magunk előtt, és kicsit csalóka, mert a velünk szemben álló magasabbnak tűnik, pedig nem az. A Massanella csúcs az, ami a hozzánk a legközelebb esik, jobbra.

Sokszor visszatekintünk, hiszen a kiváló a panorámánk a hátra hagyott útra, amit egyre csak messzebb és lentebb hagyunk. 

Innen már a hatalmas köveken szökkenve jutunk fel szép lassan a csúcsara.

Végül felérünk a Massanella 1364 méter magas csúcsára, ahol lélegzetelállító látvány tárul elénk. Nem mintha eddig nem lett volna, de ez már elképesztő.

Innen aztán ellátunk minden felé. Látjuk a sziget legmagasabb csúcsát, a Major csúcsot (1455m)

Megnézhetjük innen fentről a Cúber-víztározó is.

Ha kellett felé nézünk, akkor láthatjuk, a Salbufera Nemzeti Parkot, a Formentor félszigetet, és Muró városát is, ahonnan nemrég érkeztünk.

De igazából hosszú percekig sorolhatnám, hogy mi mindent lehet még innen látni. Az ember órákig tudja bámulni innen a sziget részleteit, főleg azokat, ahol már előzőleg járt.

Mi sem tudtuk egyhamar itt hagyni ezt a helyet, annyira, hogy még az ebédünket is itt fogyasztottuk el. Viszonylag kevés turistával találkoztunk, ahhoz képest, hogy mekkora népszerűségnek örvend a sziget.

Nem mondhatni, hogy kinézelődtük magunkat, de boldogan és elégedetten indultunk vissza, aztán pedig haza.